Egyensúly

2011 február 24. | Szerző: ortodit

 Tudom, hogy nehéz neked ilyenekről beszélni, de meg kellene tanulnod bízni bennem annyira, hogy nyugodtan megbeszélhessünk bármit.

Nekem is sokat kell még tanulnom a bizalomról, talán ezért is kezdtem el ezt a bejegyzést, hogy leírjam a kételyeimet, és ne idegesítselek vele téged (sose gondoltam volna, amikor elkezdtem ezt az írásos önprogramozás blogot, hogy a közös életünk aktuális gondjáról-bajáról fogok írni, nem mertem remélni se:))

Szóval minden este programozni fogom, elképzelem, hogy mi is legyen a készletünkkel – van konkrét képem, de nem írom le, mert egy kicsit babonás is vagyok, nehogy ne váljon valóra. 10 héten belül várom az eredményt – májusra rendbejövünk e téren is.

Aztán van még ez a rokoni-szálad, ami csak megbonyolítja a dolgokat – még az esküvőnk előtt szeretném, ha ez rendeződne, és arra kérlek, bízz magadban és a környezetedben, hogy ez is megoldódjon – és sajnos itt le kell írnom, hogy csak remélem, hogy megvan a háttér startra készen, de nem láttam, és ez az, amit emg kell tnaulnom, bízni!!! Please prove me wrong!!!

Éjjel, amikor nem aludtam, kiszámoltam, hogy ha egy kicsit összehúzzuk a nadrágszíjat, akkor tulajdonképpen a benzinen kívül minden kijöhet az én fizumból, ami szerintem elég jó dolog. Kérlek, ne legyen rajtad nyomás, ez a miénk. Majd lesz idő, amikor az én keresetem csak aprópénz lesz a tiédhez képest, de ehhez türelmesnek kell lennünk, Rome wasn’t built in a day.

Ne térülj el, koncentrálj, tartsd rendben a dolgaidat, és minden megoldódik.

Szeretlek

Mi lesz már?

2008 november 23. | Szerző: ortodit

Mi volt ez az éjjeli műsor? Az smseket még úgyahogy értettem, kivéve azt a nem szeretlek dolgot, de a telefonhívásra miért volt szükség? 

Miért próbáljuk meggyőzni magunkat az ellenkezőjéről annak, amit érzünk? Mindenesetre, bármennyire nehezemre esik is, most távolság tartó leszek. Nem engedem, hogy tovább húzz az eszméletlen dumáddal. Lehet, hogy fura, de ahogy már mondtam a telefonban is, engem még a nem akarlak bántani is hinni ösztönöz.

Sajnálom, hogy félsz, és remélem, hogy attól, hogy újra szerelmes leszel, és ráadásul belém 😀

Beszéltünk

2008 november 8. | Szerző: ortodit

Kár, hogy félsz, hogy megbántasz, ezzel már kicsit eleve elrendeled a végeredményt. Tudod, hogy úgysem bírod ki mellettem, vagy mi?

Gondolkodtam egész nap: Amikor azt mondtam, h ne bánts, azt nem arra értettem, hogy akkor soha többé ne hagyj el. Inkább azt, hogy ha már belevágsz, és ki szeretnéd próbálni, akkor ne egyéjszakásra gondolj. Azt, sajnos, nem tudjuk előre az első randimeghíváskor, hogy ez örökké fog e tartani (én legalábbis nem). És tudhatnád, hogy én tudom magamról, h nem maradnak mellettem hosszútávon a férfiak, de én azért mindig belemegyek a kapcsolatokba.

Attól félsz, h nem olyan lesz, amilyennek elképzelted? Minél tovább hagyjuk magunkat képzelegni, annál biztosabb, h a valóság teljesen más, szóval szeintem meg kellene próbálnunk randizni. Nem rögtön teljes gőzerővel lefoglalni a másikat, és belehajszolni egy kapcsolatba, csak találkozgatni, beszélgetni, egymáshoz érni, talán kiderülne, hogy mit is akarunk egymástól.

Bár azt hiszem az izgalmam és a vágyakozásom ellenére érzem, hogy ebből a kapcsolatból sem lesz semmi. Ez az én formám:)

Remélem, azért hétfőre még nem múlik el a varázs, sőt azt is remélem, hogy ma még beszélünk. Izgalom vagy az életemben, és nem akarom, hogy a ráció ezt megölje!:)

És mi van akkor, ha én csak azért kapaszkodom, hogy bele ne halljak abba, hogy megint elhagytak, ráadásul szó nélkül, és te sérülsz? Miért vagy olyan biztos a dolgodban, h én leszek szerelmes, te meg nem? Miért váltom ezt ki a hapsikból???

 

Most csak egyvalakit, de őt örökre

2008 november 6. | Szerző: ortodit

 Én rontom el a túlságos távolságtartással? Vagy ez jó, és tovább maradok érdekes, ahogy pár hónapja javasoltad másvalakivel kapcsolatban? Miért ajánlottad fel múlt pénteken a gyertyafényes vacsorát, és azóta miért nem beszélünk róla? Miért nem jöttél el kedden a buliba? Rettenetesen zavarban vagyok, nem tudom, mit kezdjek veled 🙂

Tudod, egyszer már tavasszal, iszonyúan vonzódtam hozzád, de akkor te még mással éltél, abban reménykedtem, majd elmúlik (mármint az én vonzalmam), és akkor jött T. Akibe nem voltam szerelemes, mint ahogy azt hetente jelentettem neked, és most eltűnt, és nem az fáj, h nincs, hanem az, h nem tudom, hol van, és h miért ment el…nem tudom, ez neked lejön-e amikor ritkán erről beszélek (vagy nem is olyan ritkán? de te mégsem szólsz rám!) És azóta már te is egyedül vagy, vagy legalábbis nem beszélsz már a csajokról:-)

Olyan szépeket tudtál mondani nekem, ezen a héten miért nem? És mi van a többi “projekteddel”? És kivel telfeonáltál, amit én nem hallhattam, és később visszahívtad?

Szóval egyelőre csak így bele az éterbe mondom, de remélem, megérzed az üzenetet:

Egy perc alatt beléd tudnék szeretni, és mindennél jobban kívánom, hogy te is belémszeress, és EZ tartson örökké. Simán kiváltanád a legnagyobb szerelmem.